Keresés ebben a blogban

2014. május 12., hétfő

2014-05-12

„Halld meg, Izrael: az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked! Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!" (5Móz 6,4-9)
Az elmúlt napokban olvastam egy, a Reformátusok Lapjában megjelent cikkben Tőkéczki László történész, a Dunamelléki Egyházkerület főgondnokának  mondatát, hogy a '80-as évek végére a lét és a nemlét határára jutott református egyházunk, és csak azért volt benne valamennyi élet, mert még éltek azok a generációk, amelyek a családon belül tovább tudták adni a hitet.
Szíven ütött ez a mondat. Valóban az évtizedek során végzett hihetetlen erejű rombolás utóéletét nagyon sokáig érezni fogja még egyházunk, a lelkileg gyökértelenül megszületett és felnövekedett generációk tényében. És hogy egyáltalán életben maradhatott ez az egyház, annak emberi vonatkozásban legnagyobb titka a társadalom legkisebb – de legfontosabb sejtjében rejlik: a családban!
Mert éltek, maradtak olyan családok, a maguk egyszerű, tiszta hitével, akik a diktatúra által megnyomorított körülmények között sem felejtették el Istenhez való hűségüket, sőt hitvallásuk élő bizonyságtételként zengett! Családon belül, háznál megtartott bibliaórákon, de akár a pártiroda falai között is!  Maradjanak szívedben azok az igék! Ismételgesd azokat fiaid előtt! Beszélj azokról! Így maradhatott fenn a hit, Istennek életet adó lélegzete, a Lélek ereje, ha csak pislákolva is egyházunkban, mert voltak családok, akik nem felejtették a szövetséget, sőt tovább tudták adni!
Érzed ebben a saját felelősségedet? Hogy mit jelent őseid hitét, áldozatát őrizni, nemzedékről-nemzedékre?
/Gyallai Henrietta/
A nap gondolata:
KRISZTUS NEM AZÉRT JÖTT A VILÁGBA, HOGY MEGFEJTSÜK ŐT, HANEM, HOGY BELÉ KAPASZKODJUNK ÉS HOZZÁ RAGASZKODVA MAGÁVAL RAGADJON MINKET A FELTÁMADÁS FELFOGHATATLAN VALÓSÁGÁBA. /DIETRICH BONHOEFFER/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése