„A Lélek pedig azonnal kivitte a pusztába. Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki". (Mk 1,12-13)
Márk evangélista részben nagyon szűken ezzel együtt nagyon szemléletesen ír Jézus megkísértésnek történetéről. Mivel elég rövid az evangélium rögtön belecsap a történet közepébe, már az első fejezetben az események közepében találjuk magunkat. A szűkre vett leírás két hangsúlyos képet, s ezzel együtt két üzentet tartalmaz: vadállatokkal volt együtt, angyalok szolgáltak neki. Mintha két teljesen ellentétes világot akart volna érzékeltetni. Az egyik a kísértés természetére az elbizonytalanításra, a megfélemlítésre törekszik (vadállatok), a másik a biztos alapokra, az erősítésre (angyalok) tesz hangsúlyt.
A vadállatok említése az elbizonytalanodás, a félelem kifejeződése. A böjtben, s különösen Jézus készülésében a szembenézés ideje: Mit akarok? Mit akar Isten? Ki vagyok én? Merre vezet az utam? Akarom-e azt, amit az Úr akar? S a félelemben sok motívum játszhat közre. Benne van az elemi, az alapvető félelem, ami mindenkiben dolgozik, kiben mennyire. Lehet félni a sötéttől, tárgyaktól, állatoktól, emberektől, állapotoktól, a talaj nélküliségtől is. De lehet az embernek egzisztenciális félelme is: hogyan tudok megélni, lesz-e munkám, mi történik velem? Kivel élem le az életem, magányos maradok-e? És ami ma nagyon jellemző a megfelelés-kényszer: vajon elég jó vagyok-e azon a területen, ahol vagyok? Betöltöm-e amit elvárnak tőlem? Kihez igazodjam? A vadállatok nem fizikai valóságukban voltak jelen, hanem ezekben a kérdésekben, melyek szerették volna elbizonytalanítani Jézust a hivatása felől. Az angyalok szerepe pedig ezzel ellenkezősen éppen a buzdítás, a segítség. Sokak felfogásában az őrangyalok szerepére kell utalni, mint akik őrzik, védelmezik az ember életét. De ilyen a buzdítás is, amikor valaki elcsügged, vagy elfárad, és a továbblépésre való felszólítás is egy másik embertől érkezhet. Az angyalok többnyire emberek képben, emberi segítségnyújtás által jönnek közel hozzánk.
A böjtben ez a két dolog jön egészen közel hozzánk! Védekezzünk általa és éljünk vele, hiszen Jézus is átélte ezeket a kérdéseket, ezért is tud együtt érezni velünk. (Zsid 4,15-16) (Bölcsföldi András)
A nap gondolata:
„Márk vadállatokról beszél, melyekkel együtt vala, arról nem szól, hogy testi épsége veszélybe forgott volna, de annál inkább láthatott a böjtölésben, szakadatlan tusakodásban kimerült lélek köréje tekergőző tüzes kígyókat, rajta mászkáló ártalmas férgeket, feléje közeledő ordító oroszlánokat, vérszomjas tigriseket. A kísértő alakja aszerint változik, amint azt a lélek titokzatos sötét kamrája előhívja." (Lukácsy Imre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése