2016-02-26

A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk." (János 2:1-3) Jó és örvendetes dolog a lagzi, de akadt némi gond a szervezéssel. Nincs boruk – szólt Jézusnak az édesanyja, Mária. Annak idején Izraelben egy hétig tartott a lagzi és etetni, itatni, szórakoztatni kellett a násznépet. Szégyen volt, ha valami elfogyott. De azért megesett ilyesmi. Nincs boruk – ez a mondat egy ténymegállapítás. Baj van, ez a gond. Ezt fejezi ki. Nekünk is szükségünk van, vagy lenne erre a lényeglátó helyzetfeltárásra. Olykor azonban ködösítünk, mellébeszélünk, talán még az Úrnak is. Pedig azt kellene mondanunk: nincs bennem türelem, elfogyott a szeretetem, a megbocsátási hajlandóságom… Nincs erőm. Nincs emberem… Mondjuk ki az Úrnak ezeket. Akkor is, ha nehéz. Ki kell mondani olykor a tényeket, még ha fáj is szembesülni velük. Pedig így a jobb. Innen lehet elindulni valamerre. Ki tudjuk mondani azt, ha valami nincs meg bennünk? Ha valami már, vagy még hiányzik belőlünk? Tegyük meg bátran! Nézzünk szembe a hiányosságainkkal és mondjuk el Jézusnak. A nap gondolata: Krisztus nélkül élni a legboldogtalanabb állapot. (Spurgeon)