2016-04-12

Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. (ApCsel 8, 26-28)          Igénk szereplője, Fülöp, az Úr Jézus tanítványa elindul oda, ahová a küldetése szól és találkozik az etióp kincstárnokkal. Mondhatnánk rá, hogy véletlenül találkoznak. De ne mondjuk.          Nincsenek véletlen találkozások, akkor sem, ha annak tűnik egyik-másik. Talán átéltük már mindnyájan, hogy valaki azt mondta nekünk: téged az Isten küldött. Nekem a közelmúltban volt egy ilyen találkozásom. Ha 10 másodperccel később jön az illető, akkor nem találkozunk, és nem tudunk másfél órát beszélgetni igen fontos dolgokról. Isten küld bennünket emberekhez és rajtunk keresztül akarja üzenetét eljuttatni másokhoz. Vedd észre, értsd meg, hogy téged is küld az Úr és hozzád is küldhet másokat! Az egyik református énekben van a következő: küldj fiaidból, akik nem hiába élvezik kincsed, hirdessék szavad. Hívő életünk több mozzanata is benne van ebben az énekrészletben: a küldetésünk mások felé, hiszen Urunk drága kincseit élvezzük naponként és nem arra kaptuk, hogy megtartsuk, hanem arra, hogy másoknak is átadjuk, hirdessük a csak a Krisztusban megtalálható gazdag életet.  A nap gondolata: Önmagában Jézus leghűségesebb tanítványa sem élőforrás.