Tekintsünk önmagunkra az Igének azon mozzanatánál, hogy a kincstárnok az Igét olvasta, és vizsgáljuk meg: mi milyen gyakran olvassuk a Szentírást? Az a tapasztalatom, hogy sok református soha nem olvassa a Bibliát. Ha csak egy is lenne, már az is sok lenne, de számuk meghatározhatatlanul sok. Ez megdöbbentő dolog. Isten akar hozzánk szólni, s minket nem érdekel? Gondolkodjunk el azon, hogy örülnénk annak, ha a kedvenc sportolónk, énekesünk, színészünk naponta beszélne hozzánk? Bizonyára igen. És ha a világ Ura akar szólni, az nem érdekel? A Biblia ugyanis Isten kijelentése, Urunk akar megszólítani minket naponta általa.
Református egyházunk az Ige egyházának tartja magát.(S más keresztyén egyház is így van ezzel ~szerk. megjegyzése) Hitünk és életünk zsinórmértéke a Szentírás. A reformáció egyik jelmondata úgy hangzik, hogy Sola Scriptura, vagyis Egyedül a Szentírás. Ez a mérce, az irányvonal, amihez az egész életünket szükséges igazítani. Vagy nem is olvassuk? Nem is vesszük komolyan? Akkor pedig igencsak csodálkozunk, amikor odajönnek hozzánk emberek és úgy beszélnek a Bibliáról, mint a papok szoktak a szószéken? Érvelnek, magyaráznak, bizonygatnak, mi pedig nem tudunk mit szólni, mert annyira nem ismerjük az Igét. Olykor bizony a lesajnált kis vallási közösségek tagjai könnyedén idéznek a Bibliából, mert ismerik, olvassák, tanulmányozzák és egyházunk tagjai sokszor csak annyit tudnak mondani, hogy én református vagyok, az is maradok, ne zavarjanak, kérem.
Az addig rendben van, hogy valaki tudja, hogy ő református, de ez milyen módon jelenik meg az életében? Bibliás református? Ismeri Isten Igéjét, vagy alig-alig valamit a Szentírásból? Tudok-e érvelni a Biblia alapján? Akár a Biblia üzenetét kiforgatókkal szemben is, vagy csak hátrébb húzódok?
A nap gondolata:
A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)
|
2016. április 14., csütörtök
2016-04-14
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése