2016-04-25

„Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre." (Zsid 5,12) A hétköznapi életben egyre gyakrabban halljuk azokat a kifejezéseket, hogy Y illetve Z generáció. A 20-30 év körüli fiatalok mai generációját hívják így, akikre – természetesen általánosítva - jellemző, hogy egyre később akarnak önállósodni, egyik iskolát kezdik a másik után, halmozzák a végzettségeket, diplomákat, de elköltözni otthonról, önálló életbe kezdeni nincs kedvük. Annyi iskolát elvégeztek már, annyi mindent tanítottak már velük, hogy már régen tanítókká kellene lenniük, de ők inkább megint és újra elkezdenek tanulni valamit. Az önálló élet, a munkaerőpiacon való megjelenés túl kemény eledel számukra, inkább megmaradnak a gyermeki létet jelentő tejnél, a szülői ház komfortjánál. Hány éve vallod magad Krisztus-követőnek? Talán több éve, évtizede. S milyen utat tettél meg ez idő alatt? Gyermeki hited mellé ragasztottál tudást, bibliaismeretet, vallásismeretet is? A Biblia könyveit fel tudod sorolni? Egy imádságot meg tudsz fogalmazni? Mertél már kilépni az iskolapadból, hogy egy bizonyságtétel erejéig gazdagíts másokat? Vagy ugyanott tartasz, mint évekkel ezelőtt, a kis igés kártyák üzeneténél: „Jézus szeret!", „Isten szeretet!" – és hasonló közkedvelt igék szintjén? Van igényed egyéb táplálékra is? Hitben érett, nagykorú emberként vágyj többre is, mint a betlehemi jászolban békésen szendergő kis Jézus képe! Merj és akarj tartalmasabb, hited fejlődését szolgáló fogást kérni! A megtöretett test és kiontatott vér bűntörlő erejét kiskorú értelemmel magunkra nézve élőnek és hatónak venni egyszerűen nem lehet. Már tanítóknak kellene lennetek… A gomba módra szaporodó, elvetemült tanításokkal bíró szektáknak esélyük sem lenne az „emberhalászatra", ha mi, önmagunkat keresztyénnek valló emberek komolyan vennénk ezt az intést, s egyrészt ismernénk saját hitünk tanításait,  másrészt pedig nem csak venni szeretnénk az ige áldásait, hanem a hit iskolájában továbblépve végre mernénk mások tanítójává is lenni! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Abban hinni, hogy Isten igazat mond, nem volna szabad nehéznek lenni.