2016-04-26

„Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes." (Jakab 5,11) Az élet egyik legnehezebb leckéje az, hogy a dolgoknak nincs mindig értelmük. Jób könyve szól arról, hogy ezt az igazán derék embert, Jóbot megpróbálja az Isten, elveszi mindenét, és még a barátai sem értik meg. Mindez azért történt, hogy kiderüljön, mennyire igaz ember. Ismerjük a könyv végét, Isten megkönyörült rajta, és mindenét sokszorosan visszakapta. Miért szenved az igaz? Kérdezzük ezzel a könyvvel együtt évszázadok óta. Miért érezzük, hogy bár nem vagyunk olyan nagy bűnösök, mégis éppen rajtunk van Isten ostora. A hazug ember könnyen kimondja: bocsánat, és még meg is tapsolják. Én meg gyötrődöm vétkeimmel, szeretnék jobb lenni, és nem tudok. Nekem fáj, és mégis újra és újra elkap az indulat, megsebzem szeretteimet. Miért? A Biblia azért jó könyv, mert nem válaszol minden kérdésre. Nem recepttár, nem esettanulmány, amelyben az élet minden dolgára pontos eligazítást találunk, hanem egy olyan könyv, amely a létünket érinti meg. Jób története azt mondja el, hogy Isten cselekedete nem mindig látszik azonnal. Isten nem egy szobor, aki mindig olyan közel van hozzánk, ahogyan szeretnénk, hanem egy élő személy, aki néha távol is van. Mit tegyünk azokban az időkben, amikor távol érezzük Őt? Mit tegyünk azokkal a dolgokkal, amiket nem értünk? Csak azt tehetjük, hogy várunk. A mai kor szeret mindent megmagyarázni, azonnalivá és praktikussá tenni. A Biblia azonban nem zárja ki a megérthetetlen dolgokat, mint ahogyan Jób történetét sem. Itt nagyon keménynek láthatjuk az Istent. De ha ez a keménység nem volna, talán nem lenne súlya a puhaságnak, a szeretet lágyságának sem… (F.Á.) A nap gondolata: Hinni annyit tesz, mint bízni, és pedig teljesen bízni Isten Fiának személyében, munkájában, érdemében és hatalmában.