Minden családban megvan a hagyománya a régi családi történetek, olykor már legendává érett és szépült történetek felelevenítésének. Emlékszel, amikor… Ilyenkor együtt idézzük fel a régmúltnak az emlékezésre méltó történéseit, vagy a fiatalabb korosztályba tartozó gyermekek számára is igyekszünk érdekessé tenni ezeket az emlékeket. Ők pedig joggal mondják – vagy a tisztelet okán csak gondolják: megint nosztalgiáznak az öregek. És amikor kiesnek, eltűnnek mellőlünk ezek az öregek, a család nagy öregjei, nosztalgikusan szép színezetet kapnak ezek az egykor volt, talán nem is volt történetek. De szépen tudott mesélni! Szinte csillogott a szeme, amikor gondolatban újraélte…
Mózes visszaemlékezése is ilyen személyes, érzelmekkel gazdag, szinte látni lehet a csillogó tekintetet, ahogyan mesél. Az Egyiptomból való kiszabadulásról, a pusztában való évtizedek küzdelmes voltáról. S hogy mitől különleges a visszaemlékezése? Attól, hogy nem hagyja ki a történetekből az Úr személyét. Nem csak sztorizgat, de hitvallásként minden esemény, minden emlék, minden múltbeli történet Isten nevével kezdődik, hozzá kötődik!
Milyen más, mennyivel gazdagabb így emlékezni!
A közelmúltban egy szinte ismeretlen fiatalasszonnyal váltottam néhány mondatot, és ujjongott a szívem, amikor meghallottam szájából a megfogalmazást: én tudom, hogy engem szeret a jó Isten! Tudom, hogy mindig Ő segített meg! Hogy ajándékként kaptam Tőle a gyermekeimet! Sokat küzdöttünk a megélhetésért, de mindig megsegített a jó Atya!
Így is lehet emlékezni! Bizonyságtételként! /Gyallai Henrietta/
A nap gondolata:
Megpróbáltatások, akadályok, nehézségek és nem egyszer a csüggedésre késztető körülmények azok, amelyek a hit táplálékát képezik.
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2016. augusztus 18., csütörtök
2016-08-18
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése