2016-08-19

Emlékezz és emlékeztess! II. „Szeresd az Urat, a te Istenedet, és tartsd meg mindenkor, amit ő elrendelt: rendelkezéseit, döntéseit és parancsolatait! Ti már ismeritek, nem úgy mint fiaitok, akik nem ismerik, mert nem látták Isteneteknek, az Úrnak a fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját, azokat a jeleket és cselekedeteket, amelyeket Egyiptomban vitt véghez Egyiptom királyán, a fáraón és egész országán; és hogy mit tett Egyiptom haderejével, lovaival és harci kocsijaival, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek benneteket, és hogyan veszítette el őket az Úr mindmáig; és hogy mit tett veletek a pusztában, míg el nem érkeztetek erre a helyre; mit tett Dátánnal és Abirámmal, Rúben fiának, Eiábnak a fiaival, amikor feltátotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, ami az övék volt egész Izraelben. Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét, amelyet véghez vitt." (5Mózes 11,1-7)  A közelmúltban egy bevásárlóközpont egyik pénztáránál álltam a sorban és egy váratlan esemény miatt másik kasszához kellett átlépnünk. A sorban előttem álló fiatal család, hároméves forma kislánnyal, eddig a pillanatig teljesen normálisan kommunikált, abban a pillanatban azonban, amikor kimondásra került, hogy fáradjunk át a másik pénztárhoz, az apuka száját olyan cirkalmányos istenes káromkodás hagyta el, hogy én szerintem bele is pirultam. De leginkább abba, hogy mindezt a kislány füle hallatára, akinek szó szerint szeme se rebbent, füle botját se mozdította, mintha ez a beszéd lenne a világ legtermészetesebb dolga. Igen, ezt is lehet alapként továbbadni, az istenkáromlást is lehet úgy használni, mintha a világ természetes, normális rendjéhez hozzátartozna. Hasonlóan elgondolkodtató jelzés, hogy a vasárnapi boltzár eltörlése felett való össznépi öröm jelzéséből úgy tűnik, hogy vasárnap lényegéhez a társadalom többsége szerint a bevásárlás lehetősége tartozik hozzá normális kerékvágás gyanánt. Mintha a családi közösségekben megélhető minőségi időt nem tudnánk mással kitölteni, csak a plázákban való lődörgéssel. A vasárnap, mint Isten tiszteletének közösségben való megélése, már szinte ki is esett a kollektív emlékezetből; de mint a családdal megélhető minőségi idő, szintén kezd a nosztalgikus múlt egy darabjaként a ködbe veszni.   Van generáció, mely már ebbe született, hogy az Istent szidó beszéd töltelékbeszéd csupán – nincs jelentősége; a vasárnap pedig pénzköltési, kikapcsolódási lehetőség – nincs más jelentősége. Jó azért megállni és elcsendesedni Isten elhívott, öreg emberének, Mózesnek a gondolatai felett: Ti már ismeritek, nem úgy, mint fiaitok, akik nem ismerik… Talán te még ismered azt a bizonyos másfajta jelentőséget, azt a más fajta tiszteletet – Isten neve és ember személye felé, azt a más fajta lehetőséget – ha fiaid talán már nem is ismerik… Emlékezz és emlékeztess, hogy az utánad jövők Isten nevét tisztelő elveket vigyenek tovább evidenciaként! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz. (Kroecker)