Emlékezz és emlékeztess! III.
Elég volt a pusztában való vándorlás 40 éve, hogy a közös emlékezetből kihulljék az Istennel való mindennapi élet tapasztalata, Isten tiszteletének hétközi megélése. Az újonnan, a pusztában született új nemzedék számára már idegen gondolat, ismeretlen tapasztalat volt, hogy mit jelent az élet ügyes-bajos dolgaiban az Isten imádatát megélni. 40 évig vándoroltak a pusztában, annak a speciális törvényszerűségivel, azt élték normális mederként. Honnan is tudhatták volna, hogyan kell egy merőben másfajta életforma, egy letelepedett életmód konkrét helyzeteiben a hitet megélni? Honnan tudhatták volna? Hát azoktól, akik még ezt megélték, akik erre még emlékeztek, akik erről még mesélni tudtak, akik ezt még fontosnak tartották, hogy elmeséljék!
Érthető hát az ígéret földjének határán Mózes félelme és intése: emlékezzetek! Ha beléptek a vágyott földre, ha minden elcsendesül körülöttetek, ha megtapasztaljátok a letelepedett életnek biztonságát és kiszámíthatóságát – akkor se felejtsetek el Istenre hagyatkozni! Mózes félelmében ott látható már a materialista gondolkodás gyökere: miért kellene nekem Istenre hagyatkoznom, ha én is meg tudom teremteni a megélhetésemet? Emlékezz, hogy megpróbáltatásaid küzdelmes napjaiban hogyan vezetett az Úr! Jótéteményét el ne feledd, sikereidben meg ne tagadd nevét!
Elég volt magyarságunk történelmében is néhány évtizednyi istenellenes, egyházellenes propaganda, hogy a közös lelkületből, emlékezetből, műveltségből, intelligenciából kihulljék az istentisztelet alapvető lényege.
40 év borzasztó nagy idő tud lenni, gyökeres változásokat élhetünk meg egy nemzedéknyi idő alatt. Gondoljunk csak az elmúlt évszázad utolsó évtizedeire: az űrkutatás, az orvostudomány, a telekommunikáció terén robbanásszerűen törtek be újítások, melyek az egész világ arculatját átformálták.
De 40 év alatt olyan ideológiai, lelkületbéli változások is végbe mennek, melyek alapjaiban törölhetnek kollektív tudatunkból hitet, eszméket, elveket. Kihullhat beszédünkből az Isten tisztelete, elveszhet vasárnapjainkból annak szentsége. Marad egy szekularizált, lebutított, kivéreztetett váz, a hálás szív örvendezése nélkül, Isten és ember tisztelete nélkül.
Emlékezz és emlékeztess a mindenható Isten gondviselésére, nevének tiszteletére! /Gyallai Henrietta/
A nap gondolata:
A gyertya csak akkor lesz valóban gyertya, ha meggyújtják. Azelőtt csak faggyú és kanóc volt.
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2016. augusztus 20., szombat
2016-08-20
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése