2016-08-21

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." /Zsid 13,8/ Nem könnyű feladatra vállalkozik az, aki valami változhatatlant szeretne találni, megfogalmazni az életben. Hiába ragaszkodnánk mi sokszor a megszokotthoz, a már ismert, biztonságot jelentő járt úthoz, bizony látni és elfogadni kell: szinte az egyetlen biztos dolog az életünkben az állandó változás. Nem csak a tükörbe nézve kell megállapítanunk: rajtunk is látszik, hogy eltelt megint egy év; vagy egykor volt osztálytársakra csodálkozó arccal tekintve: tényleg te vagy az, hogy megváltoztál; hanem bizony a körülöttünk folyton mozgásban lévő világ is erre ébreszt rá naponként. Gondolj csak bele, a te emlékeid is igazolhatják, hogy egy emberöltő alatt egy egész település élete át tud alakulni, néhány év alatt teljesen átrendeződik bármilyen méretekkel bíró város arculata is. Ahol egykor az iskolád volt, ott most mit találsz? Ahol egykor temető volt, ahol egykor termőföld volt, ahol egykor szekérút volt, ahol egykor a nagyszülői ház állott, ott most mit találsz? Talán mára mindezek eltűntek, s csak az emlékekben élnek élénken. Talán az utca is, ahol élsz, nem egy névváltoztatáson esett át gyermekkorod óta. Talán nem győzöd te is naponként kapkodni a fejed, hogy miért kell mindent felülírni. Sokszor bizony még a múlt is változik, hiszen egy mai kisiskolás talán már egészen másképpen tanulja az újkori történelmet, mint ahogyan arra te magad emlékszel a saját bőröd tapasztalatával, s olykor talán meg is kérdezed magadban: hát már rosszul emlékszem erre is? Egy biztos: emberek, eszmék, politikai hatalmak, erőviszonyok, épületek – mind jönnek és mennek, ideig-óráig valók csak a nagy emberek nagy nevei is. De van valaki, aki még az emberi emlékezést is felülírja. Eltűnhetnek, és el is tűnnek pártközpontok és minden emberi tekintélyt dicsőítő modernkori Bábel tornyok, ledőlhet körülöttünk minden emberkéz építette tekintély, de egy valami áll, rendíthetetlen és változhatatlan: az Istennek Igéje! Mert akár a templomot is, mint építményt, elérheti a változásnak szele, s használhatják akár gabonatárolóként is, ha a korszellem azt diktálja – ahogy volt erre példa nem egy magyar településen -, de akit szolgál, akit dicsőít, akinek a nevét hirdeti: Jézus Krisztus, Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Őrajta nem fognak világnézetek és érdekharcok! Az emberi, változó érdekek bizony sokszor felülírják még a múltat is, nemhogy a jövendőnek terveit, de ha a kezedbe veszed a Bibliád, a zsoltárkönyved, imádkozó és Istenben bízó szívvel kérd: „Változhatatlan, ó, maradj velem!"   /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)