2016-09-02

Kincskeresés „...hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el." /Máté 6,20/ Amit a földön szerzünk, az mind mulandó. Előbb-utóbb tönkre megy. Ezért hívja fel Jézus nyomatékosan a figyelmünket, hogy ne arra törekedjünk, pazaroljuk az erőnket, az időnket, ami úgyis mulandó és megsemmisül. Ennél egy jobbat ajánl: olyan munkát végezzünk, amelyért mennyei jutalmat kapunk. Ezért kell sokkal inkább fáradoznunk. Ez egy iránymutatás, merre érdemes elindulnunk. Ezek a lelki javak: a megbocsátás, a szeretet gyakorlása, az engedelmesség, amely alkalmassá tesz az ige befogadására. Az irgalmasság, amely sok körülöttünk élő ember életét megkönnyíti. A hálaadás elégedetté tesz, mert megnyugtatja a mi szívünket. A figyelmesség, a segítőkészség embertársainkat teszi befogadóvá. Együttérzésünkkel vigasztalhatjuk meg a kétségbe esetteket, az elesetteket. Adakozásunkkal segíthetjük a rászorulókat, akik tőlünk rosszabb körülmények között élnek. Ezek azok a kincsek, amelyeket keresnünk kell itt a földön – és ezekért mennyei jutalmat kapunk az örök életben. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Az igazi gyakorlatiasság az örökkévaló dolgokra való készülődés.