2016-09-14

Kicsoda Jézus Krisztus? – Helyettes áldozat És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. (1Móz 22,13) Maximilian Kolbe, ferences rendi szerzetest Auschwitzba deportálták, amiért Nagy-Lengyelország területéről érkezett menekülteket, köztük 2000 zsidót bújtatott. Amikor a barakkjából eltűnt, megszökött egy rab, egy SS tiszt kiválasztott tíz rabot, hogy bosszúból éhhalálra ítélje őket. Egyikük kiabálni kezdett: „Jaj, drága feleségem! Jaj, szegény gyermekeim! Soha többé nem látom őket!" Ekkor Kolbe önként jelentkezett, hogy inkább ő haljon meg a kétségbeesett családfő helyett. A meglepett SS tiszt végül engedélyezte a cserét, és Kolbe az elítéltek közé lépett. A másik férfi így túlélte a háborút (1995-ben hunyt el). A kos, amely Ábrahám fia, Izsák helyett Isten kegyelméből és szeretetéből megáldoztatott, aminek vérét ontotta a fiú helyett, jelképezi az Isten Bárányát, Jézus Krisztust, aki helyettünk öletett meg és adatott halálra. Mi magunk soha sem tudnánk kifizetni a bűneinkért fizetendő árat. Ám Krisztus úgy döntött, hogy a földre jön, elhagyja Isten Fiának létformáját, azért, hogy kifizesse bűneink büntetését. És merthogy Ő ezt megtette, most már megvan a lehetőségünk nemcsak bűneink bocsánatára, hanem arra is, hogy az örökkévalóságot Vele töltsük. Hogy a lehetőséggel élni tudjunk, Krisztus kereszten véghezvitt tettébe kell helyeznünk hitünket. Nem tudjuk magunkat megmenteni; ehhez egy helyettesre van szükségünk. Jézus helyetted szenvedte el a büntetést, a kereszthalált.  Gondolkodj el azon, mit is jelent ez! Micsoda örömhír! Nagyszerű reménységet kínál személyesen neked! Mit tehetsz azért, hogy ez az igazság legyen tetteid fő mozgatója? (Prókai Árpád) A nap gondolata: Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)