2017-07-20

Pünkösdi SZÉL és TŰZ…2. „…hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.  Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.  Mindnyájan megteltek Szentlélekkel…" /ApCsel. 2:2-4/ Mondhatjuk azt is, hogy bizony a tanítványok ott akkor pünkösd napján szinte halottak voltak, bénultak, sebzettek, tanácstalanok, gyávák, és jön a szélroham, amelyről azt olvassuk, hogy betöltötte az egész házat, de hiszem, hogy nem csak a házat, hanem a benne lévőket is, hogy egy kicsit felrázza, élettel töltse meg őket. A közelmúltban egyik gyülekezeti tagunk mondta, hogy az első pünkösdkor az Isten bele lehelte a Lelkét a világba és mi rajtunk áll, hogy élünk-e vele. És ez így van. Mit szoktunk mi csinálni mikor rosszul van valaki? Levegőre visszük, legyezzük, hogy élet menjen belé. Szükség van a levegőre tehát, de nem csak testileg, hanem lelkileg is, mert a Lélek egyfajta levegője az emberi életnek, amelyre szükségünk van, amely hajt minket, ahogyan a testünket, úgy a lelkünket is hajtania kell valaminek és ez a Lélek, az Isten adta Szentlélek. Ő az, aki mozdít előre, hajt, erősít, és ez kell a keresztyén életben, hogy az Istennek Lelke hajtson, hogy igazán éljünk, élővé váljunk. /P.Sz./ A nap gondolata: A Szentlélek olyan változásokat fog véghezvinni az életedben, melyek messze felülmúlják minden képzeletedet, ám ezek nem történnek egyik napról a másikra.