2017-07-21

Pünkösdi SZÉL és TŰZ…3. „…hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.  Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.  Mindnyájan megteltek Szentlélekkel…"/ApCsel. 2:2-4/  A Református Tiszántúl című folyóiratban olvastam az egyik prédikációban a következő történetet: Egy vitorlázó agyvérzést szenvedett és alig tudott beszélni, mégis valahogy a régi hobbijára terelődött a szó, mikor egyik barátja meglátogatta. Ekkor szinte látványosan felélénkült és elkezdett kézzel-lábbal mutogatni, és csak annyit tudott kipréselni magából: „Veszélyes, veszélyes!" „A hirtelen támadó vihar a veszélyes?" „A nyílt víz a veszélyes?" – kérdezte tőle a barátja. Ekkor tagadólag rázta a fejét, és egy idő után a látogatója rájött, hogy mi a veszélyes. A vitorlázásnál az a veszélyes, ha hirtelen a szélmozgás abbamarad. Ekkor az a veszély fenyeget, hogy a vitorla árbócostól, mindenestől felborul. Ekkor a vitorlázó csapatnak minden erejével tartani kell a vitorlát, illetve az árbócot, ne hogy eldőljön. Bizony az emberi élethez is kell a szélmozgás, kell hogy az életünk hajója menjen, mert ha nem megy akkor bizony fejbe vág minket az árbóc, vagy nevezzük azt akárhogy. Minket megmozdított-e már a pünkösdi Léleknek a szele, betöltötte-e már az életünket? /P.Sz./ A nap gondolata: Ha időt szánok az imádságra, az elmélkedésre és az igére, megértem az utat, amit Isten közöl velem. És hitben cselekedve a Szentlélekre bízom magam, hogy vezessen az Atya dolgaiban.