Az igazi érték
„Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó." (ApCsel 27, 20,22)
Igazán csak akkor érezzük meg, hogy válságosra fordul a helyzetünk az élet viharaiban, amikor magát a puszta életünket kell féltenünk, és hiába adnánk már mindent oda érte. Az egyetlen érték: az élet! Az életben egy másik ember élete. Talán erre használja az ApCsel írója a költői, de valós képet „sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és vihar tombolt és elveszett a menekülés reménye". Egy nagy válság után, valóban nem látunk semmit ebből a világból – hiába van benne annyi minden. Ezt a helyzetet csak még egy dolog tudja súlyosbítani: ha elveszítem az Istennel, az egyetlen reménységgel való kapcsolatomat. De mit mond Pál? Ha az Úr velünk van, minden veszedelemmel és veszteséggel szembe tudunk nézni és szállni. Valóban a viharban sok lim-lomot ki kell/kellett dobálni, mindazt, ami csak sallang, értékelhetetlen vacak, de a jó napokban annyira felértékeltük. Gyakran kétségbeesetten szorítjuk a tárgyainkat, javainkat, de ezeket vagy el kell engedni, vagy át kell értékelni egész addigi magunkat. Ha az Úr velünk, kidobjuk a lim-lomokat, ha velünk van, lehorgonyozhatunk Jézus mellett. Ha sodródunk is, ha fuldoklunk is, ha napot és csillagokat sem látunk, Ő velünk van. (Angyalosy Zsoltné)
A nap gondolata:
A meggyőződéssel élő ember nem tud csak úgy egyszerűen sodródni a mindennapjaiban. Döntéseit meghatározza az, amiben hisz, cselekedeteit áthatja mindaz, amit értékesnek, követendőnek tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése