„Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem ne késlekedj!" (Zsoltárok 40,18)
Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr… Vajon ki lehet az a személy, aki ezt mondhatja magáról? Vajon milyen mélypontra kell jutni ahhoz, hogy valaki csak ezt tudja magáról mondani? Milyen negatív élmények, milyen fájdalmak, megaláztatások állhatnak ennek az embernek az életében? Lehet annyira mélyre kerülni, hogy csak azt lássam, csak azt tudjam magamról mondani, hogy nyomorult és szegény vagyok?
Elképzelhető... Lehetséges ennyire mélyre kerülni, hogyha elfeledkezel Uradról! Amennyiben csak addig jutsz, hogy nyomorult és szegény vagy, akkor biztosan lehangoló napod, időszakod lesz. A bibliai ige viszont folytatódik! „Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr!"
És ne felejts el egy nagyon fontos dolgot kedves testvérem! Amit nagyon fontos lenne ma forgatnod a gondolataidban. Azt, hogy az ÚR gondol rád! Gondol rád!
Az ÚR ott van veled minden fájdalmadban, nyomorodban, minden próbatételednél, minden gyötrelmednél. Ő mindig szemmel tart téged!
Sokszor azt hinnénk, hogy a nyomorúságos időknek semmi értelme sincs, pedig van, de csak akkor, ha elfogadod, ilyenkor is képes formálni az Isten.
Amikor legközelebb megijednél egy nehéz naptól, jusson eszedbe, hogy végig veled lesz Istened, szemmel tart, és formálni fog téged! El ne feledd! (Simon Döme)
A nap gondolata:
Nincs olyan rossz nap, amelyen ne tapasztalhatnád meg az Úr áldásait!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése