Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére…(1Tim 2:1-4)
A közbenjárás tulajdonképpen nem más, mint, amikor valakinek valamilyen jót akarok. Szokott ilyen közbenjárás történni emberek között is. Nagyon rendes ember. Segíts már neki! – mondjuk röviden, de sokkal hosszabban is elő tudjuk adni, ha kell. Mert ismerünk valakit, közel áll hozzánk és szeretnénk segíteni rajta, s ha közvetlenül nem tudunk is, közvetve mégis sikerülhet. Valami hasonló a közbenjáró ima is. Csak ott mindig a legnagyobb hatalmasságot, az élő Istent kérjük, hogy valakin segítsen. Áldja meg, gyógyítsa meg, vigasztalja meg, vezesse, és még lehetne sorolni, hogy miket szoktunk kérni.
Ne legyünk restek egymásért imádkozni! Mások megtérése mennyire fontos számunkra? Ebben is túl kell látni egyfelől saját magunkon, másfelől a földi dolgokon. Hiszen, ha mi már megtértünk, akár elégedettek is lehetünk mondván, mi úgyis üdvözülni fogunk. De attól még érdekeljen mások üdvössége! Valamint ne csak földi dolgokat kérjünk az Úrtól. Jézus mondta: Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Előfordul, hogy Isten gyermekei nem látnak el a mennyországig. Mi azok közé tartozzunk, aki az élet földi szakaszán is túllátnak.
A nap gondolata:
Mehetünk mi is elrontott életünkkel, döntéseinkkel, betegségeinkkel, titkainkkal, szégyenünkkel Megváltónk elé, aki kész elfogadni és újjáteremteni bennünket. Tisztává és feddhetetlenné tesz, akiknek nincs okuk többé szégyenre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése