Ki szolgáljon?
Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. (Lk 22,27)
Bizony ez nehéz kérdés. Uralkodásra, élvezetre, valami rang vagy ajándék elnyerésére van ember hamar. Ha valami jó állásra pályázatot hirdetnek, akkor van pályázó százával. A szolgálatra azonban nagyon nehéz embert találni. Figyeljük csak meg, hogy mennyire így van ez már a gyerekek életében is.
Amikor az édesanya azt mondja: „Na, gyerekek, ki kér cukorkát?" – akkor minden gyerek felugrik, és egymással versenyezve rohannak. Amikor az édesanya azt kérdezi: „Na, gyerekek, ki megy el a boltba bevásárolni, ki söpri le a járdát?" – akkor a gyerekek egymásra néznek és mindegyik a másiktól várja az engedelmességet.
A keresztyén emberek is így vannak. Milyen szomorú dolog az, amikor a szolgálatot mással akarjuk elvégeztetni. Jegyezzük meg tehát azt, hogy nekünk kell szolgálni. Ki szolgáljon? Mondjuk egyenesen ezt: Én. Én vagyok az, akitől Isten szolgálatot vár.
Én nem vagyok gyalogos katona,
Hadsereg lovasa, nem lövök célpontra
Én nem vagyok repülős pilóta,
Én Istennek szolgálok!
Hadsereg lovasa, nem lövök célpontra
Én nem vagyok repülős pilóta,
Én Istennek szolgálok!
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
„A szolgálat nemcsak prédikálásból áll. Azok is szolgálnak, akik megkönnyítik a betegek és szenvedők helyzetét; akik segítséget nyújtanak a szükségben levőknek; akik a vigasztalás szavait mondják el az elcsüggedteknek és a kishitűeknek. Közel és távol egyaránt vannak olyan lelkek, akikre nyomasztólag hat bűntudatuk. Nem a nehézség, a gürcölés, vagy a szegénység az, ami lealjasítja az embert, hanem a vétek és a bűnös cselekedet. Ez tesz bennünket nyugtalanná és elégedetlenné. Krisztusnak olyan szolgákra van szüksége, akik megpróbálnak a bűntől megbetegedett lelkeken segíteni." (E.G.White)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése