Keresés ebben a blogban

2017. augusztus 31., csütörtök

2017-08-31

Jézus pedig leült a templomi persellyel szemben, és nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz a legkisebb pénzt.  Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát. (Márk 12:41-44)
Tegnap arról volt szó, hogy milyen messze vagyunk Istentől, az Ő országától? A mai igével kapcsolódni szeretnék ehhez a gondolathoz. Hogy közeledjünk Istenhez.
Az özvegyasszony két fillérjéről szólt a mai ige. Jézus figyelte, hogy az emberek, hogyan adakoznak a templomi perselybe. És tanítványai elé példaként állít egy özvegyasszonyt, aki két fillért, elég csekély összeget dobott a perselybe. De Jézus mégis nagyra értékeli, mert nem a feleslegéből dobott bele, hanem mindenét odaadta.
Istenhez való közelségünk mérője, hogy úgymond mennyit dobunk be az Istennek. Miből és mennyit adunk neki? Sokan itt első hallásra rögtön a pénzre fókuszálnak, hogy már megint kéregetünk, hogy Istennek ismét pénz kell. De nem, szeretném, ha egy kicsit túllátnánk a földi, anyagias világon, és őszintén elgondolkoznánk mennyit adunk magunkból, a magunkéból a Mindenhatónak?
A feleslegből adsz? Általában igen. A felesleges időből, erőből, szeretetből, és rakjuk a sor végére a magunkét. Nem a teljes életünket adjuk Istennek. Elég csak a vasárnap, elég csak az ünnepnapok, elég csak mikor szükség van az Istenre, elég csak az egyházfenntartói befizetése, és le van tudva az Isten.
Kedves Testvéreim! Változzunk ebben, mert nem Istennek van szüksége a mi dolgainkra, életünkre, hanem nekünk van nagy szükségünk Istenre. Adjuk oda életünket annak, ki Fia életét adta értünk. /P.Sz./

A nap gondolata:

Engedd, hogy az Úr használjon, ne gondold, hogy elkopsz. Milyen jó lenne, ha életed, ahogy kopik, egyre fényesedne. Míg egyszer felkerül Isten országába, és ott örökké fénylik. Mit ér a hosszú élet, ha az Úr nem használhat? Bár utolsó lélegzetig a kezében lehetnél!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése