Azt tette, ami tőle telt… (Márk 14:8)
Jézus azt mondja a zúgolódó tanítványainak: „Azt tette ami tőle telt.." Talán ez kellene ma is, azt tenni, ami tőlünk telik, ami ránk bízatott, azzal élni, amivel a Mindenható megáldott minket. De ez nagyon nehéz. Könnyebb valamiről beszélni, könnyebb másnak a feladatot kiosztani, könnyebb másokkal a feladatot megcsináltatni.
Itt ez az asszony megkente egy igen drága nárdus olajjal Jézus fejét. Nagy vagyona lehetett ez ennek a nőnek, ennyit tehetett az éppen szenvedésére készülő Krisztusért.
Jézus megszólalása, mutatja, hogy Ő mindig azt várja, hogy miden időben, minden élethelyzetben, tegyük meg a tőlünk telhetőt. Sokan azért maradnak veszteg életükben, hitükben, mert csak a nagy dolgokat tekintik érdemesnek, és inkább nem tesztnek semmit. Lekicsinyeljük oly sokszor, hitünket, erőnket, lehetőségeinket, talentumainkat. Mástól, máshonnan várjuk a megoldásokat az élet nagy problémáira, pedig ha mindenki a maga helyén cselekedné a rábízottakat, megélné a hitét, akkor nagyon sokat fordulna a világ.
Ezt követően Jézus elmondja, hogy az asszony tettére emlékezni fognak sokáig. Ez egy elismerés. Jézus elismeri az asszony tettét, és így elismeri a mienket is. De vajon van-e mit elismernie a Megváltónak a mi életünkben? Tudunk-e élni az alkalmas és alkalmatlan idővel? Vessünk számot ma ezzel! Hogy megtesszük-e ami tőlünk telik? /P.Sz./
A nap gondolata:
Sokan közülünk nehéz időkön mennek keresztül, akár betegséggel vagy korlátokkal küzdenek, vagy, hogy ezek valóságát érzelmileg elfogadják. Minden nap egy új lehetőség a fizikai és érzelmi felemelkedésre, és arra, hogy új teremtéssé váljak Krisztusban. A Krisztusban való átalakulásunk egy állandó folyamat, és minden nap továbbsegít minket ezen az úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése