Hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe… (2Kor 12:7)
Mi lehet ez a tövis, ami a Pál testébe adatott? Mit akar ezzel kifejezni az apostol? Nem tudott volna, vagy nem akart volna másképpen fogalmazni? Nos, gondoljunk bele, hogy milyen az, ha tövis kerül a testünkbe? A tövis többnyire pici, de igen fájdalmasan tud érinteni bennünket. Kizökkent a jó közérzetből, szenvedést okoz.
Egyes írásmagyarázók szerint az a tövis, amiről ír Pál, nem más, mint egy betegség. Egy gyógyíthatatlan betegség. Szenvedett valamitől Pál apostol. Mit tesz ilyenkor az Úr szolgája? Imádkozik. Gyógyulást kér a lehetetlent nem ismerő Istentől.
A szenvedés könnyebben előhozza belőlünk az alázatot, a rászorultság érzését, az imádságot. Az apostol háromszor kérte az Urat. Ez sok vagy kevés? Mi mennyire vagyunk kitartóak az imádságban? Hányszor imádkozunk egy-egy dologért, emberért? S ha könyörgünk valamiért, meghalljuk az Úr válaszát? Nyitottak vagyunk az Úr válaszára, vagy csak küldjük a kéréseinket?
Az elbizakodott ember távol kerül az Úrtól, a tövissel rendelkező közel kerülhet Őhozzá. Aki elbizakodottá lesz, abban az énje, az egója nő egyre nagyobbá. A tövist kapó ember énje kisebbé lesz, hogy az Úr növekedjen benne. Persze nem mindig minden esetben van ez így. Előfordul, hogy a tövist kapó, a megsebzett ember sértett, zúgolódó, kiakadó lesz. Szembefordul az Úrral. Nem jó irány. Vedd észre, ha tövised van és vigyázz, hogy ne szembefordulj az Úrral, hanem menj közelebb Hozzá, fogd meg a kezét, bízz benne! Az egónk helyett az Úrba vetett hitünk növekedjen!
A nap gondolata:
A tanítványok jártak Jézussal, érte őket dicsőség, voltak nehéz kérdéseik, és átéltek rémisztő időszakokat is. Voltak fent is és lent is, de mindenütt Jézussal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése