Hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe… (2Kor 12:7)
Pál apostolt is fenyegette az elbizakodottság bűne? Igen, őt is. Mi adhatta az apostol elbizakodottságát? Odaszánt élete munkájának gyümölcsei. Sok helyen megfordult, sok helyen hirdette a Krisztusban kínált bűnbocsánatot és örök életet. Sok helyen létrejöttek keresztyén gyülekezetek. Persze az Úr Jézus volt ezek mögött, tudta ő ezt jól, de azért megcsaphatta annak a szele, hogy milyen nagyszerű vagyok, engem használ és ilyen jól, termékenyen használ az Úr. Ezt írja egyik levelében: „Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme." (1Kor 15:9-10) Ebben a két mondatban, mintha nemcsak Isten kegyelmét emelné ki Pál, mintha nemcsak az alázatossága szólalna meg, hanem a saját fáradozásainak nagysága is…
Vigyázzunk, az elbizakodottság bűnébe ne essünk! Isten gyermekeire nézve is nagy veszély az elbizakodottság. Ha egy farizeus, ha egy Pál apostol beleeshet az elbizakodottság bűnébe, akkor bárki közülünk. Hogy mi jelenthet kísértést? Akár a remek házastársi kapcsolatod, a szép családi életed, a jó tanulmányi eredményed, a munkában való eredményes előrehaladás, anyagi javak… Sok minden elbizakodottá tehet bennünket, de csak akkor, ha levesszük tekintetünket az Úrról és mi kerülünk a középpontba. Legyünk és maradjunk alázatos gyermekei az Úrnak, akik tudják, hogy nélküle semmik vagyunk, általa és az Ő kezében pedig használható eszközök lehetünk.
A nap gondolata:
Isten nem várja el tőlünk, hogy valamennyien ugyanazokkal a képességekkel vagy erővel rendelkezzünk. Amikor felismerjük, hogy Isten mindnyájunknak adott ajándékot, amelyet egyedül nekünk szánt, akkor kezdhetjük ezeket az ajándékokat mások szolgálatába állítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése