Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor 12:9-10)
A hitben élő és hitben járó ember szavai ezek. Aki a saját emberi erőtlensége mögött meglátja a Krisztus erejét, aki Krisztusban másképpen látja már a dolgokat, a saját helyzetét, nyomorúságait is. Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős – ilyet Krisztus nélkül senki nem állít magáról. De Krisztussal még ez is elmondható, sőt igaz is. Mert már nem a magában bízó, az elbizakodott ember szólal meg, nem a saját erejére, a véges, a behatárolt erejére tekintő ember szólal meg, hanem a kegyelmet nyert, a Krisztusban mindenre elégséges kegyelmet és erőt kapó, élő hitű ember. Ilyen vagy te is?
A nap gondolata:
TEGNAP terhét nem hordozom, semmi felől nem aggódom; HOLNAP terhét nem ismerem, MA rám árad a kegyelem. /Ungár Aladár/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése