„Az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:10)
Ezt az Úr mondta Pál apostolnak. Észrevettük már, hogy Urunk erejét az emberi erőtlenség még jobban kiemeli? Bibliai példákkal is szolgálhatok. Emlékezzünk Gedeonra, akinek több, mint 30.000 embert kellett hazaküldenie, hogy csupán egy 300 fős sereg élén arasson diadalt a midjaniták fölött (Bírák könyve 7. rész). Azért kellett így lennie, hogy az Úr megmutassa hatalmát és erejét, a nép pedig bízzon benne. De a fiatal Dávid is Isten erejében, hatalmában bízva győzte le a filisztues óriást, Góliátot. Vagy éppen Ezékiás király szavaira is gondolhatunk, aki a fenyegető asszír sereg kapcsán így szólt övéihez: „Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az ÚR, aki megsegít bennünket, és együtt harcol velünk a harcainkban." (2Krón 32:8)
Az Úr ereje nem ritkán az emberi erőtlenség ellenére mutatkozik meg. Azért, hogy ne önmagunkban, hanem benne higgyünk. Hatalmában, kegyelmében, erejében. Habakuk könyvében olvassuk: „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él." (Hab 2:4) A hite által, mellyel a kegyelmet kínáló Istenbe kapaszkodik, aki az emberi erőtlenség közepette is fel tudja mutatni erejét a mi életünkben is.
Elbizakodottság. Tövis. Kegyelem. Erő. Engedjük, hogy Urunk ezeket a kifejezéseket helyre tegye az életünkben. Isten gyermeke vagy, vigyázz, ne ess az elbizakodottság bűnébe. Ha tövis adatik testedbe, ha nyomorúság köszönt rád és úgy tűnik, hogy elmúlni sem fog, akkor is van, akire nézhetsz: a kegyelmét és erejét kínáló hatalmas Úrra! Tedd meg, hitben, naponként!
A nap gondolata:
Harcainkat, a bennünket ért támadásokat nem egyedül kell viselnünk, a szenvedéseinkben Isten dicsősége jelenik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése