Csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát... (1Thess 4:11)
Hangsúlyos a mondat második fele is. Tedd a dolgod! Mert van, ami a te dolgod. Azt végzed? Vagy a másokét kritizálod? Az nem a te feladatod. Általában. Kivéve, ha te vagy a főnök valahol. De akkor sem mindegy, hogyan teszed ezt…
Törődj a magad dolgával! – szokták mondani, ha valaki beleszól a máséba. Mert az mindig könnyebb. A más dolgát kritizálni, abban észrevenni a hibát. De törődünk-e annyira a saját dolgainkkal, hogy az is Istent dicsőíti? Mert ez felettébb lényeges Isten gyermekeinek az életében, hogy tegyük a dolgunkat úgy, hogy az is az Urat dicsőítse.
Tudnunk kell, hogy mi a dolgunk. Otthon, a munkahelyen és a gyülekezetben is. Van, amit ránk bíz az Úr, azt nekünk kell elvégezni. Olykor könnyebbnek tűnik körülnézni és ráhelyezni valaki másra a feladatot, a felelősséget, de Isten használni akar bennünket. Azt, akik vagyunk, amilyennek teremtett. Tudja, hogy mit akar elvégezni általunk. Mi is tisztában vagyunk ezzel?
A nap gondolata:
Tegyük meg a magunk részét, és Isten is megteszi a magáét. Mi töltsük meg a vedreket vízzel, ültessük le a sokaságot, és hengerítsük el a követ Lázár sírjáról! Isten a vizet borrá változtatja, a sokaságot megelégíti, Lázárt feltámasztja. (Stewart)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése