Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak… (Zsolt 86:16)
Három kérdéssel indítom ezt a mai áhítatot. Mindháromra feleljünk csak úgy csendben, magunkban: 1. Mikor voltunk utoljára lelkileg úgy igazán mélyen? 2. Mi okozta a lelki nehézséget? 3. Hogyan reagáltunk rá?
Személyes válaszunk van mindhárom kérdésre. Hiszen bizonyára van, aki azt mondja, hogy most vagyok benne egy nagy nyomorúságban. Más talán úgy érzi, hogy nem is olyan régen volt valami, ami a mélységbe taszította. Ismét más talán még mindig keresgél az emlékeiben, mert nem jut eszébe.
A mi okozta kérdésére szintén lehet mondani, vagy gondolni, hogy egy váratlan betegség, egy gyász, egy csalódás, egy rossz döntés…
S a reakciónk? Az is lehet a kiakadástól a kifakadásig, az átkozódástól a tombolásig, a széteséstől az imádságig sok minden.
Isten gyermekeinek is vannak nehéz helyzetek az életében. Olyan igazán embert próbálóak. Olyanok, melyek földrengésszerűen döntenek-borítanak mindent az életünkben. Zsoltárunk szerzője ilyen helyzetben van. Mit tesz? Imádkozik. Az Úr elé viszi. Mert ez az egyetlen igazán helyes reakció…
A nap gondolata:
Istennek nem utólag jutnak eszébe a dolgok, ő jó előre megtervez mindent. Téged is különleges céllal tervezett, és ő, aki elkezdte benned a jó munkát, el is végzi azt. Ezért ne engedd, hogy a félelem megállítson, inkább ösztönözzön arra, hogy felállj és továbbindulj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése