Féltékenység vagy féltő szeretet?
Egyszer József álmot látott, és elmondta testvéreinek. Emiatt még jobban meggyűlölték. Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet láttam! Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. Testvérei megkérdezték tőle: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért. Egy másik álmot is látott, és azt is elmesélte testvéreinek. Ezt mondta: Megint álmodtam valamit: Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag! Amikor ezt apjának és testvéreinek elmesélte, apja megdorgálta, és ezt mondta neki: Miféle álmot láttál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte magának ezt a dolgot. (1Móz 37, 5-11)
Mindentől függetlenül Jákób Józsefet, a későn született gyermeket gyöngéden, elfogultan szerette. Kivételezett vele, egy gyakori szülői hiba. József álmait talán azért sem veszik komolyan a testvérei, mert inkább egy tétlen, elkényeztetett ifjú álmodozásának tűnnek Hatalomról, felsőbbrendűségről, gazdagságról. Amikor valaki hiteltelenné válik, az igaz dolgait sem lehet már elfogadni. S amit álmodik, szinte szó szerint kinyitja a testvérei zsebében a bicskát. „Talán király akarsz lenni fölöttünk?". Persze, hogy még jobban gyűlölték. A besúgó király akar lenni! Egyébként nagyon életszerű a helyzet. Aztán tovább megy! Már a nap és a hold és a csillagok is kellenek. Ezen még elfogult apja is megbotránkozik, megdorgálja. Magát látja benne? Azt, aki ellopta – anyja segítségével – az elsőszülöttség áldását. Túlsokat szenvedett Jákób, hogy asszisztáljon annak az elkényeztetett kölyöknek. Az álom fontos, de jól kell érteni, még nem jött el az idő. Itt betelik a pohár a testvérei szívében. Féltékenyek lettek! A féltékenység téboly! Annak is, aki szívében szenved ettől az érzéstől, és annak is, akinek el kell szenvednie, viselnie. A jogos vagy jogtalan féltékenység egyaránt rombol. A féltékenység elvakulttá tesz! Az ember elrugaszkodik a realitásoktól és a saját félelmeiben, kevés voltában szenved, vergődik. Nagyon sok baj gyökere a féltékenység! Családokban, munkahelyen, gyülekezetben is sok baj forrása. Emberi személyiségek eltorzítója. Egyébként egy súlyos önértékelési probléma – Pál is a test cselekedetei közé sorolja -. A második parancsolatban azt halljuk, hogy Isten féltőn, „féltékenyen" szerető Isten. Ebben meg kell látnunk, hogy az ige a féltést, szeretettel egészíti ki. Nem gyűlölettel, önzéssel, bosszúvággyal, hanem szeretettel. Isten szeretettel félt, szeretettel féltékeny. Minden féltékenység ellenszere a kölcsönös szeretetet, és a szeretetből fakadó bizalom.
Fel kell tennünk a kérdést? Féltőn szerető szeretettel szeretünk mi magunk is, vagy féltékenység kísért minket? József történetén keresztül alázatosan nyissuk meg szemünket, hogy az Ő nagy tervei kibontakozhassanak szívünkben. (Angyalosy Zsoltné)
A nap gondolata:
Ég-e már benned Isten szeretetének a tüze? Hordozod-e már ezt a szeretetet? Ezért érdemes élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése