Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" (Mk 4:37-38)
Olykor nehezen jövünk rá, hogy ez a megoldás: kiáltani az Úrhoz! Az egyetlen jó megoldás az Úrhoz kiáltani. Van, hogy már csak Ő segíthet. S ezt milyen tragikusnak tudjuk felfogni. Ha valakin már csak az Isten segíthet, az fájdalmasnak tűnő mondat, pedig nem az. Mert Isten bárkin segíthet. Bármikor. Bármilyen módon.
Ha baj van, kiálts az Úrhoz. Ne csak akkor kiálts, ha baj van, de akkor mindig kiálts hozzá! Vannak esetek, amikor már csak az ima marad. De az mindig marad. Imádkozni mindig lehet, sőt kell is, mert ez az Úrra való ráutaltságunk jele. Idős édesanyám szokta mondani: Fiam! Nem tudok mit tenni már értetek, csak imádkozni! Én pedig ezt mindig örömmel nyugtázom, mert ha valaki imádkozik értünk, az nagyon sokat segít rajtunk.
Ha bárki öregnek, betegnek, kevés segítséget nyújtani tudónak tartja önmagát, akkor annak hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy ne becsülje le az ima erejét. Lehet, hogy egy idő után már nem sok mindent tudunk előremozdítani, de imádkozni csaknem minden állapotunkban tudunk. Ez ugyanis az egyetlen valós reményünkről, az élő és hatalmas Úrról szól…(Katona Béla)
A nap gondolata:
A várakozásteli ima azt mutatja, hogy bízunk Isten jóságában. Tehát ahelyett, hogy magadban tépelődnél, vagy mindenki másnak beszélnél róla Istenen kívül, vagy saját kezedbe vennéd az ügyet, mondd ezt: „Uram, bízni fogok benned, bármi legyen is a végeredmény", és ő meg fogja jutalmazni hitedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése