Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt.(Mk 4:37-38)
A történet érdekes mozzanata, hogy amíg a tanítványok erejük megfeszítésével, teljes odaszántsággal próbálnak úrrá lenni a helyzeten, Jézus alszik. Hogy lehet ez? Jézus emberi vonása, a fáradékonyság jelenik meg, de az isteni is, ahogyan segít. Jézus mindenben hozzánk hasonló volt, kivéve a bűnt – olvassuk a Szentírás egyik helyén. Emberi testben járva, Jézus tudta, mit jelent elfáradni. S amíg a tanítványok küzdenek a viharral, ő nyugodtan alszik.
Van, hogy úgy tűnik: Isten nem figyel ránk. Alszik, tekintetét levette rólunk. Nem akar segíteni. Ézsaiás könyvében olvasunk a fogságba jutott és ott megkeseredett népről: „Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul…" (Ézs 40:27-31)
A látszat olykor ez: nem figyel ránk az Úr. Nem törődik velünk. Elrejtőzött előlünk. Ügyünk nem kerül elé. Elaludt. Nem számíthatunk rá. Pedig az az igazság, hogy nincs messze tőlünk. Egy kiáltásnyira van csupán. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Mondd el Istennek mit és hogyan érzel. Öntsd ki a szívedet Istennek. Könnyíts magadon, oszd meg érzéseidet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése