A kárhozat útja 1.
Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. (Jn 15,6)
A szőlővessző könnyen a megszáradás útjára kerülhet. Nem kell mást tenni, csak levágni a tőkéről. Amikor levágták, akkor még egy kis ideig zöld, azután megfonnyad, majd nemsokára teljesen elszárad.
Az ember Jézus nélkül a kárhozat útján van, mert aki nincs a tőkén, aki nem a tőkéből táplálkozik az a kárhozat útján van.
Nézzük meg ezt az igazságot a Jézustól elszakadt tanítvány, Júdás életében. Hogyan lépett rá erre az útra? Valamikor őt is elhívta Jézus, mint a többit. A tanítványok bizalmát megnyerte Júdás, hiszen a tanítványok kis pénzének ő volt az őrzője. S Júdás mégis rálépett a kárhozat útjára. Mikor? Hogyan?
Akkor, amikor a Sátánnal szóba állt. Akkor, amikor engedett a Sátán csábításának. Akkor, amikor azt hitte, hogy van magának is elegendő ereje legyőzni a kísértőt.
Biztos, hogy megerőtlenedett volna a Sátán, ha őszintén feltárja szívét és küzdelmeit Jézus előtt. De ezt nem tette meg. Bízott magában. Azt hitte, hogy Jézus nélkül is legyőzheti a Sátánt. Ezzel az elbizakodással lépett rá a kárhozat útjára.
Keresztyénként igen nagy veszedelmünk lehet az elbizakodás. Igen könnyen ráléphetünk a kárhozat útjára, ha azt hisszük, hogy a magunk erejéből legyőzhetjük a kísértéseket, s nincs szükségünk minden ügyünket őszintén odatárni Jézus elé.
Testvérek, Jézusnak minden körülmények között meg kell, valljuk bűneinket, Jézus előtt minden körülmények között őszintének kell lenni. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Jézus ma is csak azon tud segíteni, aki kéri és elfogadja a segítséget. A hatalma megvan hozzá, de beleegyezésünk nélkül nem fog minket gyógyítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése