Az Úr az én pásztorom 1.
Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. (Zsolt 23,1-2)
Füves legelőkön nyugtat engem. Milyen áldott időszak a bárányok számára a tavasz, amikor kizöldül a legelő és a zöld fű kisarjad a földből. A pásztor ezen a füves legelőn nyugtatja meg nyáját. Nem tereli őket a kopár sziklákra, a fű nélküli letaposott útra, hanem a füves legelőre. Amilyen csodálatosan gazdag és szép a füves legelő májusban, amikor a nap heve még nem szárította el, éppen olyan csodálatos és gazdag a hívő élet is. Amilyen boldogan legel a juhnyáj a gazdag legelőn, éppen olyan boldogan örül a lélek, amikor az Ige áldott legelőjére rátalál.
Isten azt szeretné, ha mi az ő szavát úgy a szívünkbe fogadnánk, mint amilyen szívesen a juhok a friss füvet lelegelik. Hogyha mi az Isten ígéreteit elfogadjuk, és abba belenyugszunk, akkor hasonlóak leszünk azokhoz a bárányokhoz, amelyek a dús fűben leheverednek. Egyszerre megtaláljuk mindazt, amire csak vágytunk: Isten békességgel, örömmel, felüdüléssel, ébredéssel, oltalommal és elégedettséggel ajándékoz meg.
Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat,
E földi útvesztőben te mutass jó utat;
Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk,
Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk.
Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet,
És kóstolgatja mindennap szent beszédedet;
Hát legeltesd igéddel bolygó nyájadat,
És terelgesd lelkeddel juhocskáidat.
Szent Lelked töltsd ránk ki, mint hajnal harmatát,
És adj fejünkre tőled nyert ékes koronát,
Hogy áldozatra felgyúlt megszentelt életünk
Oltárodon elégjen, Királyunk, Mesterünk! (Református énekeskönyv 229. dicséret)
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Olvassuk rendszeresen a Bibliát, napi szinten élő kapcsolatot tartsunk fenn Krisztussal! Igéje ma is valódi változást eredményez. Nem tüneti kezelést akar adni Jézus, hanem igazi megoldást életünk minden egyes területére. Éljünk a lehetőséggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése