Az Úr az én pásztorom 2.
Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. (Zsolt 23,1-2)
Csendes vizekhez terelget engem. Aki jóízűen eszik, az megszomjazik. Figyeljük csak meg, hogy milyen hamar megszomjaznak a gyerekek. Amikor kirándulni megyünk velük, mennyire figyelnünk kell rájuk, mert mindig inni akarnak.
Isten gyermekei is így vannak. Mivel jóízűen esznek a lelki ételekből, mivel szüntelenül mozognak, futnak, jönnek-mennek az Úr ügyéért, hamar megszomjaznak. A mi pásztorunk csendes vizekhez terelget minket, mert azt akarja, hogy az imádkozás csendes vizeinél felüdüljünk, megerősödjünk.
Csendes vizekhez terelget engem, friss vízhez, bizony mondom élő vízhez! A csendes víz a Szentlélek és az ő csodálatos ajándékainak a jelképe is. Mert a Szentlélek a vízhez is hasonlítható: Ő megmos, megtisztít, felüdít, sőt a gyümölcstelent is gyümölcsöző kertté változtatja. A Szentlélek a békét szereti. Ő sohasem visz bennünket vad veszekedésbe, hanem terelget békés és szent szeretetbe. Azért terelget, mert egyedül soha sem találnánk ezekhez a csendes vizekhez. Ezért terelget, vagy vezet Isten bennünket. Ő soha sem hajt vagy zavar bennünket.
Az Úr a pásztorom, jó pásztor Ő.
Nyájával arra jár, amerre várva vár
A forrás hűs vize, a zöld mező.
Ha Ő a pásztorom, semmi sem árt.
Törődik énvelem, vigyáz rám szüntelen,
Követem lábnyomát mindenen át.
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Ha nem csupán az számít nekünk, hogy mit szólnak az emberek az életünkhöz, akkor nem elég hallani, olvasni Jézus szavát. Szükséges ráépíteni, vagyis engedni az ő szavának, életemet a szavához igazítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése