Az Úr az én pásztorom 3.
Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. (Zsolt 23,1-3)
Lelkemet megvidámítja. A hívő ember nem lehet komor, szomorú, hanem csak megvidámított ember. Ahogy a gyerekek nem tudnak sokáig szomorkodni, hanem vágynak a vidámságra és szeretik azt, aki megvidámítja őket, éppen úgy van a hívő ember is. Isten nem csak szigorú úr, csak parancsokat osztogató király vagy keményszívű bíró, hanem szerető pásztor, aki megvidámítja bárányainak szívét.
Ha szomorúak vagyunk, megvigasztal és megerősít bennünket. Ha vétkeztünk, Ő megbocsát nekünk és megtisztít bennünket minden hamisságtól. Ha gyöngék vagyunk, lelki életünkben aszály uralkodik, szívesen megerősít bennünket és újraéleszti lelkünket. - Igen, maga az Úr Jézus a jó pásztor teszi ezt!
Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm,
Füves legelőn nyugtat engem, s lelkével vigasztal.
A halál árnyékának völgyében járok, s Téged dicsérlek én,
Mert velem vagy Jézus, nem félek a bajtól, erősségem pásztorbotod.
Az Úr az én pásztorom, nem szomorkodom,
Füves legelőn nyugtat engem, s lelkével vigasztal.
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
A lélek öröme nem olcsó dolog. Harcba kerül, és sebhelyei maradnak, - de fénylő sebei. (Stanley)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése