Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába. Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. (ApCsel 11:19-24)
Egy meglepő mondattal találkozunk igeszakaszunkban: „senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak." Hát nem azt mondta nekik Jézus, hogy tegyetek tanítvánnyá minden népet? De. Pontosan ezt mondta. Akkor mégis mi ez a megkülönböztetés? Nos, bizonyára arról van szó, hogy előbb a sajátjaiknak, a zsidóknak akarták elmondani a Jézusról szóló örömüzenetet. A saját népüket akarták Jézushoz vezetni. Miután ez többé-kevésbé, inkább kevésbé sikerült, más népek irányába fordultak, hogy ők is eljuthassanak az üdvösségre.
Mit tettek? „Hirdették az Úr Jézust" – olvastam az Igében. Ez a rövid mondat rámutat a tanítványi élet legfontosabb küldetésére, mely így hangzik: hirdetni az Úr Jézust. Ez a feladatunk. Ettől nem kevesebb a feladatunk sohasem. Mennyire sikerül ennek megfelelően élni és szólni? Mi az Úr Jézust hirdetjük, a benne elnyerhető bűnbocsánatot, örök életet. Nincs ettől nagyobb üzenet. De nem is kell. Ez viszont ránk bízatott. Ennek alapján mondhatom, hogy számon is kéri majd rajtunk Urunk. Fontos figyelmeztetése egyik énekünknek: „Egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg őt."
„Az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz." – olvastam az Igében. Mert erről van szó: nem emberi teljesítmény az, ha mások megtérnek, megismerik az Urat. Eszközök lehetünk az Úr kezében, de a szíveket ő érinti meg és formálja, hitre ő juttat, nem mi. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Jó tudni, hogy a mi Urunk visszajön és teljessé teszi rajtunk a megváltás művét. A várakozás közben ne panaszkodjunk egymásra. Mi tehát tűrjünk többet, bocsássunk meg, szenvedjük el egymást szeretetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése