„Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el." (2Kir 12:16)
Egy-egy templom épülete kapcsán azt, hogy mit kellene tenni, sokan el tudják mondani, de vannak-e az Isten tetszését ebben is kereső és megvalósító emberek? Egy templom felújításához felelősökre, tervezőre, pénzre és dolgos kezekre egyaránt szükség van. Jóás király a papokra helyezte a felelősséget, akik adakozást hirdettek. Elég nehézkesen mentek a dolgok. Nem volt valami dicséretes a hozzáállás. A papok részéről semmiképpen sem.
Az adományok mégis összegyűlnek, kivitelezők is kerülnek, elkészül a munka. Igénk ezt állapítja meg: „Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el." Ezt a fejezetet végigolvasva fontos dolgokat tudtunk meg a 40 évet uralkodó Jóásról, a hanyag hozzáállású papokról, az adakozó közösségről, de az, hogy nem számoltatták el azokat, akikre rábízták a pénzt, mert azok híven jártak el, mindent visz.
Ez a mondat becsületről, tisztességről, hűségről, jellemről szól. Akkoriban nem írtak hosszú és bonyolult szerződéseket, nem az apró betűs rész volt a legfontosabb. A munkát elvégezték, ahogy vállalták és ígérték. A rájuk bízott pénzzel jól sáfárkodtak, nem lenyúlták. Legyen hitbeli megerősödésünkre ez az Ige! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Isten a legkevésbé sem törődik azzal, hogy mennyit adunk neki. Ő inkább azzal törődik, hogy milyen hozzáállással és szívvel adjuk, amit adunk. Ha nem hitből tesszük, inkább ne adjunk semmit, mert akkor semmi haszna sincs. Istennek nincs szüksége a pénzünkre, Ő a szívünket szeretné.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése