Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. (Lk 15:16)
A döntéseinknek következménye van. Mindig. Nem mindig nagy és látványos, de mindig következik valami a döntéseinkből. Sőt, általában egy sor dolog következik a döntéseinkből. Előfordul, hogy nem azonnal, de idővel egészen biztosan. Az atyai háztól eltávozó ifjú élete valószínűleg felfelé ívelt. Egy darabig. Tele volt pénzzel, vágyakkal és szabadsággal.
Talán a következőket gondolta: „Önmegvalósítok. Azt teszem, amit akarok. Senki nem szól bele. Sem apám, sem anyám. De még az Isten se." A közelmúltban olvastam, hogy valaki ezt írta: Önmagunkat a középpontba helyezni, az menő dolog. Azt hittem, rosszul látok. De nem. Viszont úgy látom, hogy ez nem menőség, hanem lelkiség kérdése. Mindig voltak és lesznek, akik így gondolkodnak, de ez mindig bukáshoz vezet.
Ha valakit nem vagy csak felszínesen érdekel az Úr, az döntéseit nélküle hozza meg. Aztán, ha balul sül el valami, ráfogja a körülményekre, a másik emberre, nem ritkán még Istenre is. Mert rajtunk kívül mindig más az oka, ha mélyre jutunk. Ilyenek vagyunk. A bűn tette és teszi ezt a torz látásmódot belénk. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Amit magamnak veszek, elválaszt Istentől - amit Tőle kapok, hozzáköt. A magam választotta út elvisz az Úrtól, belevisz a világba, egészen Sodomáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése