Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. (Lk 15:18)
Hazamegyek. Szembenézek apámmal és elmondom neki, hogy vétkeztem, sőt arra sem vagyok méltó, hogy a fiának nevezzen. Elég, ha csak egy leszek a béresei közül ezután.
Hihetetlenül nehéz ezt a helyzetet így látni, így gondolni a tennivalókra. Pedig csak így lehet. Csak ez a megoldás. Az őszinte helyzetértékelés, az alázat, a szerénység. Van, aki akkor is követelőzik, amikor mélyen van, akkor is játssza a nagyot, amikor a legkisebbre zsugorodott már össze. A tékozló fiú már nem követel semmit. Elvette és elvitte az örökség ráeső részét. El is verte az utolsó fillérig. Nincs alkupozícióban.
Voltál már ilyen helyzetben? Olyanban, melyben azt érezted, hogy nincs mentséged? Nincs mit magyaráznod, csak alázatos lehetsz? Ebből is van kiút. Csak indulj haza… (Katona Béla)
A nap gondolata:
A nagyra nőtt „én" mindig akadálya az őszinte emberi kapcsolatoknak, és akadálya az Isten elé járulásunknak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése