„Azt mondjátok: Micsoda fáradság! - és még lihegtek is közben - mondja a Seregek Ura. Pedig lopott állatot hoztok, vagy sántát és bénát. Ha ilyen áldozatot akartok hozni, nem kívánom tőletek! - mondja az Úr. Átkozott a csaló! Van ép hím állat a nyájában, mégis hitványat áldoz az Úrnak, ha fogadalmat tesz. Pedig én nagy király vagyok - mondja a Seregek Ura -, és félik nevemet a népek!" (Mal 1:13-14)
Az áldozatbemutatás jó darabig hozzátartozott Isten népe életéhez. A törvény is előírta, hogy milyen élethelyzetekben, mit vigyen valaki az Úrnak. Többféle oka lehetett annak, ha valaki áldozatot kívánt bemutatni a hatalmas Istennek. Ezek mindegyikében meg kellett jelenjen a hála.
De milyen a bűntől átitatott lelkű ember? Bizony még az Urat is megrövidítené. Pedig mid van, amit nem kaptál?
Emlékezhetünk Kain és Ábel áldozatbemutatására. Egyikük szintén csak „dobott" valamit az Úrnak, míg másikuk jószágainak javából, hálával áldozott.
Vajon, amikor mi hozunk áldozatot, az hogyan néz ki? Adunk egy kicsit az időnkből Istennek és érje be vele? Imádkozunk egy rövidet, olvasunk egy kicsit a Bibliából és le van tudva? Elmegyünk a templomba, de nem túl gyakran, mert elég abból a kevés is? S milyen az anyagi áldozatunk? Nem is áldozat valójában, de soknak tűnik a szemünkben?
Nem az a lényeg, hogy mi milyennek látunk valamit, hanem az, hogy az Úr milyennek látja. Ő nem kedveli a hitvány hozzáállást. Gondolkodjunk ezen és bánjuk meg bűneinket. Úgy hiszem, mindnyájunknak van mivel elé állni…(Katona Béla)
A nap gondolata:
Nem a tudatlanság a legnagyobb vétség, hanem az, ha nem tanulunk. Ha megfelelő módon tekintesz rá, akkor az életben minden tapasztalat iskola, és minden új ismerős tanár. Ezért ragadj meg minden lehetőséget a tanulásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése