„Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok." (Mal 3:10)
Adakozásunk mértéke megmutatja, hogy mennyire bízunk Istenben. Tized. Vajon hány ember adja vissza az Úrnak a tizedét annak, amihez hozzájut? 100% az Úré. Így kellene látnunk, mert mindenünk Tőle van. S ebből mennyit tudunk visszaadni?
Ha református gyülekezetekre gondolok, elszomorodom, hiszen a legtöbb helyen a panaszkodás megy, az adakozás viszont vérszegény. Már 30-40 tizedfizető ember nem akármilyen módon tudná szolgálni az Úr ügyét lakóhelyén. Tényleg a pénztárcánk tér meg utoljára. Nem adakozunk tudatosan. Fizetésünk, nyugdíjunk, bevételeink megérkezése után az első rész az Úré-e? Vagy csak dobunk neki mikor mennyit?
Tudom, kényelmetlen, kellemetlen téma ez sok esetben pedig Isten Igéje nagyon sok helyen beszél az anyagiakhoz való viszonyunkról. Mai Igénkben az Úr kéri övéit: Tegyetek próbára! Ti tizedet adtok, én pedig áldásomat árasztom rátok. Aki elhiszi, hogy ez igaz, az megtapasztalja, hogy az Úr áldása sokkal bőségesebb, mint ahogy elképzelni tudjuk.
Egy amerikai keresztyén mondta: „Ironikus, hogy bár a dolláron az „Istenben bízunk" felirat áll, mégis a pénzünket bízzuk legnehezebben Istenre." Ahogy látom, más országok keresztyéneire is igaz ez. Mennyit adakozunk? Messze van a tizedtől? Miért? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Isten szemében az határozza meg, hogy mit bízhat rád, hogy miről vagy kész lemondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése