„Vakmerően beszéltetek ellenem - mondja az Úr. Ezt kérdezitek: Mit beszéltünk ellened? Azt mondtátok: Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit ránk bízott, és hogy gyászban jártunk a Seregek Ura előtt? Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a gonosztevők gyarapodnak, kísértik az Istent, mégis megmenekülnek. Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét. Az én tulajdonommá lesznek - mondja a Seregek Ura - azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt. Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között. Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap - mondja a Seregek Ura -, nem marad sem gyökerük, sem águk. De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak." (Mal 3:13-20)
A hívő ember élete olykor egyáltalán nem könnyebb, mint az Urat nem ismerőké, netán Őt egyenesen tagadó, sőt káromlóké. Akkor megéri? Mi a hasznom abból, hogy az Urat szolgálom? Igen, megfordulhat ez a gyarló gondolat a szívünkben.
Mi a jutalmunk? – a tanítványok is nekiszegezték Jézusnak ezt a kérdést. Bennünk is megfordult talán már ez a kérdés. Milyen haszonlesők tudunk lenni még a hitünkben is!
Bizony nem ritka, hogy a kevélyek és a gonosztevők gyarapodnak. Mégse kell, hogy irigyeljük őket. Noha a szenvedést, a nyomorúságot nem tudja elkerülni a hívő ember, sőt olykor a hite miatt kell szenvedést elhordoznia, mégse vágyakozzunk az Urat nem ismerők életére. Hogy miért? A vége a lényeg. Hogy mi lesz legvégül. Az ítélet, az igazság napja egyszer mindenkire felragyog. Borzalom vagy irgalom – e kettő vár bennünket, illetve az egyikben részünk lesz.
A világ széles útja a kárhozatba visz, az Úr szerinti keskeny út pedig örök életre. Gondolkodjunk hosszú távon és tekintsünk őszinte bizalommal a kegyelmes Istenre! (Katona Béla)
A nap gondolata:
A mi nagy szabadításunkat, üdvösségünket is egyedül végezte el Isten. Jézus Krisztus a kereszten egyedül szenvedett bűneink miatt. És a Biblia világosan írja, hogy nem a jók üdvözülnek, nem azok, akik valamivel kiérdemelték, még csak hozzá sem járulhatunk, mert az Isten kegyelmének szabad ajándéka. A mi „hozzájárulásunk" az, hogy hittel elfogadjuk. Aki tudja, hogy rászorul, és elhiszi, hogy felkínálja neki Isten, az megragadja, komolyan veszi - és megköszöni. Ennyi telik tőlünk. És ennyit vár Isten tőlünk. Készek vagyunk erre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése