„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez." (Jak 1:2-3)
Örüljünk a kísértésnek? Nem, nem ezt mondja az Ige. Rosszul értelmeznénk, ha ezt gondolnánk. A kísértés ugyanis nem öröm, hanem tény. Mindnyájunk életében jelen van. Nem tudjuk elkerülni.
Fontos tudnunk, hogy a kísértés még nem bűn. Van, aki azt hiszi, hogy ha kísértés éri, már bűnt követett el. Szó sincs róla. A kísértő, az ördög támadása még nem bűn. Elbukni a kísértésben, az a bűn.
Viszont mai Igénk arra mutat rá, hogy megállni a kísértések között hitbeli növekedést eredményez. Ennek már valóban lehet örülni. Persze nem önmagunkra tekintő elbizakodottsággal, hanem az Úrra néző örömmel, hogy Ő megtartott bennünket a kísértések között is.
Sokféle kísértés van az életünkben. Ahhoz, hogy ezeket észrevegyük, az Úrra kell hangolni életünket. Ha ezt nem tesszük meg, nagyon is könnyen elesünk a kísértések közepette. Minél inkább az Úrra nézünk és tetszését keresve élünk, annál inkább sikerül megállni a kísértések között. Ne magadban bízz, hanem az Úrban – valamennyi kísértés között is! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Nem elég, hogy magunkat óvjuk a kísértésektől, vigyázzunk, hogy másokat se vigyünk bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése