„Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz." (Jak 1:13-15)
Uram, ne vígy minket a kísértésbe, megyünk mi magunktól is – fogalmazott valaki. A Kísértő el kell ismerni, nem rossz taktikával dolgozik. Kívánságot, vágyat gerjeszt bennünk valami iránt, ami jónak tűnik. Ravaszul rá tud venni, hogy csak egyszer tegyünk meg valamit, nem olyan vészes az, mint gondoljuk. Aztán ez a kívánság beveszi magát a fejünkbe, a gondolatainkba. Egyre többet gondolunk rá és megtesszük, amiről tudjuk, hogy nem kellett volna. Gyakran játszódik le életünkben ez a folyamat. Sokszor csak az idő a kérdés, az hogy mekkora idő telik el a kívánság és a bűnbe esés között. Ez előfordul, hogy percekben mérhető, máskor akár hetek, hónapok is eltelhetnek. Nem jobb egyik se, sőt árulkodik rólunk akár egyik, akár másik történik meg velünk.
Meg kell vizsgálnunk Isten előtt megállva rendszeresen a kívánságainkat, hogy azok mire irányulnak. Nem mondja-e azokra az Úr, hogy ne kívánd!?
Hogy lehet ellenállni a kísértésnek? Az Úrhoz menekülve. Ha pedig elbukunk, vigyük Jézus keresztje alá, ahol bocsánat vár bennünket megbánt bűneink mindegyike kapcsán. (Katona Béla)
A nap gondolata:
A legnagyobb kísértés a krízis közepén az, hogy hirtelen indulatból cselekedj. Többnyire nem racionálisan gondolkodsz ilyenkor, hanem érzelmi alapon, és gyors döntést akarsz hozni. De fontosabb helyes döntést hozni, mint gyors döntést. A rossz döntés rossz marad, függetlenül attól, milyen gyorsan hozod meg. Tehát, várj egy kicsit, vegyél egy nagy levegőt, nyugodj meg és beszélgess Istennel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése