2019-11-20

„Test­vé­re­im, mit hasz­nál, ha va­la­ki azt mond­ja, hogy van hite, de cse­le­ke­de­tei nin­cse­nek? Va­jon üd­vö­zít­he­ti-e őt egye­dül a hit?" (Jakab 2:14)

Luther Márton különösen emiatt az Ige miatt mondta a jakabi levélről, hogy szalmaláng, csupán. A reformátor korában annyira el volt tolódva a hangsúly a cselekedetekre, hogy az igaz és élő Istenbe vetett hit tisztasága csorbát szenvedett, elveszítette erejét. Ekkor újra az igaz, üdvözítő hitre kellett a hangsúlyt fektetni.

Jakab viszont  egy olyan korszakban ír, amelyben pontosan fordított volt a helyzet. A hit vált formálissá. Itt az elméletivé vált, kiüresedett hittől óv az apostol. Ez is fenyegetés, ez is kísértése a keresztyénségnek. Azt mondja Jakab, hogy az ördögök is elhiszik és tudják, hogy van Isten, de nekik ez a hit kárhozatukra van. Ugyanígy ma is sokféle hitről lehet beszélni. Hiszen annyiféle világvallás keresztmetszetében élünk ebben a korszakban. S igazából mi az, ami megméri egy hit valóságát? Mi adja a létjogosultságát? A tettek, melyekből vissza  lehet fejteni, következtetni lehet a gyökérre, a hit alapjára. Jézus a tetteket gyümölcsöknek hívja. S Ő is azt mondja: "gyümölcséről ismerszik meg a fa..." (Máté 12.33)

Bizony ebben az értelemben a hitünk mutatója, iránytűje a cselekedetünk. Már az is, ha nincsenek hitből fakadó tettek, ha elmarad az igeolvasás, az imádság, a bizonyságtétel, a hitből fakadó egyéb cselekedetek, mert ezek azt jelzik: formálissá vált bennünk a hit. Kiüresedett, már nem mozgósít, nem hoz lendületbe a szolgálatok terén, nem jelent életet, nem munkálja az üdvösséget. 

Óvjuk a hitünket! Figyeljünk a cselekedeteinkre ma is, mert az egyik legmegbízhatóbb műszere ez hitünk éberen tartására! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A hit azáltal bizonyosodik be, ahogy élünk. Félre ne értsd! Nem a tetteiden múlik a megváltásod. A dolgok, amiket csinálsz - ahogy jársz a világban, éled mindennapjaid - nem juttatnak be a Mennybe. A tetteid által nem válsz keresztyénné, azok mutatják meg, hogy keresztyén vagy.