2019-11-21

„Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember,  meg tudja fékezni egész testét." (Jakab 3:2)

Ahogy előző nap hallottuk: a cselekedeteink elárulják, milyen is a hit állapota a szívünkben. A beszédünk is hasonló ehhez.  Péterről, a tanítványról olvassuk, amikor Jézust a vesztőhelyre vitték, együtt melegedett a tűznél azokkal, akik a főpap udvarában voltak. Azok ezt mondták neki: "Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a beszéded is elárul téged." Szó van itt Péter galileai kiejtéséről, de azon túl mégis sokkal többről, hiszen nem minden galileai emberben fedezték volna fel a Jézushoz tartozást. 

Nekünk mit árul el a beszédünk? Jakab is úgy beszél a beszédünkről, mint ami elárulja hovatartozásunkat. Csak egyféleképpen lehet beszélni - mondja. Ugyanabból a forrásból nem származhat édes és keserű is egyszerre. Ugyanaz az emberi szív, ha teljes szívből szól, nem tanúskodhat csak az Úr  mellett, vagy ellene. Ahogyan Jézus is mondja: "A szív teljességéből szól a száj." A beszédünk a szívünk, a legbensőbb világunk állapotát tükrözi. 

Megéri-e fékezni nyelvünket? Jakab azt tanácsolja, hogy igen. Hiszen ha odafigyelünk szavainkra, akkor tetten érhetjük legmélyebb érzéseinket, rálelhetünk valódi motivációinkra, ami önvizsgálatra vezethet és közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy Isten jelenlétében tisztuljon az életünk. 
Figyelj ma a szavaidra, s adjon igazi örömet, ha azok a Megváltó Jézusról tanúskodnak! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Egy oka van annak, hogy nem építünk a szavainkkal: nem ismerjük fel, hogy milyen erős eszköz is valójában a szánk és a szavaink, melyeket Isten adott nekünk. Anélkül beszélünk, hogy meggondolnánk, az emberek pedig emlékezni fognak rá.