2019-11-22

„Ki­cso­da bölcs és ér­tel­mes kö­zöt­te­tek? Mu­tas­sa meg a ma­ga­tar­tá­sá­val, hogy min­dent bölcs sze­líd­ség­gel tesz!" (Jakab 3:13)

Az ószövetségi gondolkodásmódban a bölcsesség eredeti héber kifejezése a 'hokma', ami gyakorlati bölcsességet jelent. Többnyire egy mesterember ügyességét, rálátását, gyakorlatban is használható tudását. Ilyen értelemben az ószövetségnek nincsenek filozófusai. Gondolhatunk Salamon bölcsességére, aki nem elméleti bölcsességet képviselt, hanem hétköznapi vitás kérdésben mutatkozott meg bölcsessége, mint ahogyan a két asszony ügyében eljárt, akik gyermekeik miatt perlekedtek (1Kir 3.26). Isten mindenkori bölcsessége mindig a gyakorlatban vizsgázik. A keresztyénség nem elmélet, hanem élet – olvastam egy áhítatos könyvben egyszer.

Az újszövetségben Jakab is erre kérleli a hívőket: mutassátok meg testvéreim, bölcsességeteket magatartásotokkal, szelídségetekkel. Ahogyan a hit terén a tetteink bizonyítják igazán az Úrhoz való tartozásunkat, úgy az embervilág előtt is a gyakorlati keresztyénségünk az igazán erőteljes bizonyságtétel. Két  dolgot látunk itt: a magatartás, mint  tettek és a  szelídség, mint lelkület. Szépen kiegészíti e kettő egymást. A szelíd bölcsesség megfontolt, de ugyanakkor belső erőről tanúskodik. A bölcs szelídség egy olyan embernek a tulajdonsága, akit a Szentlélek megszelídített, és tud használni Isten céljaira. 

Adja Isten, hogy óhajtsuk magunknak ezt a lelkületet és  engedjük szelíden életünkön át  munkálkodni az Urat! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A szelídség a szinte észrevétlen befolyásolás titka. Finoman eloszlatni az ellenállást, és terelni, formálni a merevnek tűnő körülményeket így kell. A szelídség ereje azért hatásos, mert nem szül ellenállást.