Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. (ApCsel 5,1-4)
A jeruzsálemi őskeresztyén gyülekezet életébe nyerünk bepillantást egy röpke, de igen megdöbbentő mozzanat erejéig. Arról van szó ugyanis, hogy egy házaspár szeretné adománnyal támogatni a gyülekezetet. Eladtak egy birtokot és a bevételük egy részét a gyülekezetnek szeretnék felajánlani. Ez nagyon nagy dolog. Hiszen ha pénz áll a házhoz egy-egy családban, nem tudom, hányan rohannak, hogy adományt adjanak, mellyel a gyülekezetüket támogatják…
Anániás és Szafira adományt szeretne adni annak a gyülekezetnek, melynek ők maguk is tagjai, mégse lesz jó vége. Az életükkel fizetnek érte. Nem mindennapi történet ez. Mi van még a háttérben, amit érdemes tudnunk?
Nos, az első idők őskeresztyén gyülekezetéről ezt olvassuk 1 fejezettel korábban: „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá." (ApCsel 4:32.34-35)
Az előbbiekből kiderül, hogy a gyülekezet tagjai egyáltalán nem egy felszínes kapcsolatot ápoltak egymással, hanem egyenesen vagyonközösségben éltek. Erre nehéz szavakat találni. Ha azt mondom, hogy ez óriási dolog, akkor elég finoman fejeztem ki magam, hiszen vér szerinti családtagoknak sem sikerül a legtöbb esetben hasonlót véghezvinni, nemhogy olyanoknak, akik vérségi rokonságban nem állnak egymással. Bár, ha jobban belegondolunk, elmondható, hogy Krisztus értük ontott vére mégis csak összekötötte őket. S valahol itt kell keresni az egésznek a hátterét. De ez a vagyonközösség akkor is hatalmas dolog. Nézzük meg, kit, hogyan érinthetett!
Aki szegény volt, az többet kapott a közösből, aki tehetősebb volt, annak jelentősen kevesebb juthatott ahhoz képest, amije volt. Vagyis, ha pusztán számszakilag nézzük a dolgot, akkor az a helyzet, hogy a gazdag rosszul járt, mert ő betette a maga nagyobb összegét, hogy élni tudjon egy jóval kevesebből. Ezzel szemben a szegény megkapta mások többletének egy részét. A gazdagnak csökkent, a szegénynek emelkedett az életszínvonala. A gazdagok részéről nem tűnik normális dolognak egy ilyenben részt venni. Mégis megtették nagyon sokan. Hitből. Az Úrra tekintve.
Mi mit teszünk életünkben hitből fakadóan? (Katona Béla)
A nap gondolata:
„Minden könyv olvasni való, de a Biblia ilyen értelemben megenni való. Vagyis nem nyalogatni, lapozgatni kell, hanem megrágni, megérteni, lenyelni - befogadni, megemészteni - magamévá tenni, azonosulni vele, engedelmeskedni neki. Ne válogassunk benne, amit Isten ad, azt vegyük komolyan! Aki így olvassa és hallgatja Isten igéjét, annak táplálékká válik. Olyan lesz, mint az édes méz. Még a kemény beszédben is megérzi Isten mentő és ajándékozó szeretetét." (Cseri Kálmán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése