2019-12-12

Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. (ApCsel 5,1-2)

Ahhoz, hogy a vagyonközösség működjön az első idők keresztyénei között, szükség volt arra is, hogy adni és kapni is tudjanak a közösség tagjai. Egyik sem magától értetődő. Bármilyen furcsa, de vannak emberek, akik nem tudnak kapni, azaz nem szeretnek elfogadni senkitől semmit. Nem szorulok rá senkire, hagyjanak békén – ez a felfogása az ilyeneknek. Ez nem annyira gyakori jelenség, de létező dolog. Ezzel szemben vannak, akik elfogadnak bármikor bármit. Mindegy, hogy kitől és mi, csak csurranjon-cseppenjen.

Van, aki könnyen és jó szívvel ad, de alkalomadtán a mások fejéhez vágja a dolgot. Van, aki könnyen és jó szívvel ad és utána sem emlegeti fel ezt sohasem. Van, aki nehezen tud adni, mintha a fogát húznák és van, aki képtelen másokkal megosztani azt, amit nála helyezett el az Úr.

Nem tudom, hogy az első keresztyének között milyen emberek voltak. Bizonyára elég vegyes lehetett a csapat ott is. Pontosan emiatt volt nehéz a vagyonközösség gyakorlása. Azt azonban tudnunk kell, hogy nem volt előírás a teljes vagyon „beszolgáltatása", beadakozása. Nem volt kötelező ezt megtenni. Ez egy lehetőség volt arra, hogy a hitüket, az áldozathozatalukat, az Úrhoz és az egymáshoz tartozás szorosságát, komolyságát bizonyítsák. Sokan meg is tették. S voltak, akik ennek csak a látszatát szerették volna kelteni.

Utóbbiak közé tartozott Anániás és Szafira. Valami, ami a birtokukban volt eladták. Eladtak egy birtokot – ez áll az Igében. Valószínű, hogy ez egy darab földet jelentett. Nem voltak rákényszerítve, hogy ezt tegyék, hogy eladják. Mégis megtették. Nem akarták a teljes bevételt beadakozni a közösbe, csak egy részét. Ez nem lett volna sem baj, sem bűn. A baj és a bűn ott kezdődött, hogy adományukat úgy akarták beállítani, hogy ők bizony a teljes bevételüket a közösség előrehaladása érdekében beadakozták. Remélem, értjük azt, amit és ahogyan tettek. Tanuljunk esetükből!(Katona Béla)

A nap gondolata:

Ne hallgassunk arra, ami tisztátalan és kétértelmű. Mai társadalmunkban a környezetszennyezés legrosszabb fajtája a gondolatok beszennyezése. Az a szó, amely legjobban jellemzi a legtöbb folyóiratot, könyvet, rádió- és tévéadást, filmet és beszélgetést, az a „szenny".