Ászá 1.
Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek lát Istene, az ÚR. Eltávolíttatta az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat, összetörette a szent oszlopokat és kivágatta a szent fákat. A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, az URat keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat. Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban. (2Krón 14,1-4)
Az államfőknek, királyoknak, minisztereknek nagy a felelősségük. Sokszor nagyon fontos döntéseket kell, hogy hozzanak, amitől emberek millióinak élete függ. A Biblia is rendszeresen tudósít az ilyen emberek életéről, nem idegen tőle a közélet, a politika. Isten komolyan veszi azt a világot, társadalmat, amiben élünk, dolgozunk.
Így találkozunk Ászával is, aki nagyon hosszú ideig, negyvenegy esztendőn át uralkodott. Ászá Roboám unokája volt. Mit mond el róla a Szentírás? Szép bizonyságtételt olvasunk róla, hogy azt tette, ami jó és igaz volt az Úr előtt. Ez azt jelentette, hogy Isten parancsolataiban járt és nem volt megalkuvó a bálványokkal szemben. Két dolgot mond el róla az ige. Az első, hogy megparancsolta Júdának, hogy az Urat, az ő atyáik Istenét keressék, és hogy cselekedjék az Isten parancsolatait. Ez nagy dolog. Nem azt mondja a népnek, amit manapság szoktak mondani: a hit, a vallás az egy magánügy, abba senkinek se lehet beleszólása. Áldott az a nép, aki az államfőjétől, miniszterétől, vezetőitől ilyeneket hall. Az Urat keresni mindenekelőtt azt jelentette, hogy szeressék az Úr házát, a templomot, hogy kutassák az Írásokat. Ez ma is a legfontosabb. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Isten hozzád is szólni fog, ha rászánod az időt arra, hogy figyelj rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése