Ászá 6.
Abban az időben elment Hanání látó Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az ÚRra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege. Ászá azonban bosszús lett a látóra, és kalodába záratta, olyan dühös lett rá emiatt. Sőt akkoriban Ászá a nép közül is bántalmazott egyeseket. (2Krón 16,7.10)
Sajnos, Ászá élete végén elhajolt az Úrtól, bizodalmát emberekbe helyezte, az őt figyelmeztető prófétát börtönbe vetette, és a nép közül sokakat megnyomorított. Betegségében is nem az Urat, hanem az orvosokat kereste. Ami oly szépen indult, rosszul fejeződött be. Nem véletlen mondja a Szentírás, hogy legyünk állhatatosak, maradjunk meg mindvégig a hitben, legyünk hűek mindhalálig Istenhez. Legyen az életünk ne csak egy ideig, hanem mindvégig áldott!
Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak belé veti.
Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz.
Az Úr-rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
Zengj hát az Úrnak, s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott.
A mennyből gazdag áldást juttat, S majd Jézus ád szép új napot.
Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él. (Református Énekeskönyv 274. dicséret)
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Ha magadat teljesen legyőzöd, a többi fölött könnyen győzedelmeskedsz. A magunk legyőzése ugyanis az igazán teljes diadal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése